2015-ben a megújuló energiaforrásokba több pénzt fektetettek be, mint amennyit a fosszilis energiahordozókba. 285 milliárd dollárt. Az összeg önmagában is rekord, de a szénhidrogének megelőzése szimbolikus pillanat. A szimbólum mögött húzódó befektetői bizalom viszont ennél is fontosabb. A rekord tőkebefektetést egy olyan évben sikerült összehozniuk, amikor a szénhidrogének ára évtizedes mélységbe zuhant.

Ez az adat sokkal fontosabb a politikai szándéknál, a következmények nélkül beígért szén-dioxid csökkentésnél, vagy annál, hogy éppen melyik kormány mennyire támogatja, vagy adóztatja a megújuló energiaforrásokat. Annál is fontosabb, hogy mennyi napelem kerül a házak tetejére ma, vagy holnap.

Ez a 285 milliárd dollár újabb, hatékonyabb napelem és szélerőmű gyárakat, gyorsabb technológiai fejlődést, valószínűleg technológiai áttöréseket jelent majd a jövőben. Az iparág olyan öngerjesztő spirálba került, aminek a hasznát már nem csak környezet fogja élvezni, sőt a környezetvédelem jelentősége másodlagossá válik: egyszerűen ez lesz a legolcsóbb energiaforrás.

2004-ben 50, 2006-ben már több mint 100 milliárd dollárt fektetettek a megújulókba. Valójában már akkor, 10 évvel ezelőtt eldőlt a meccs, miközben még legalább 15-20 évig nem ez lesz a meghatározó energiaforrásunk.

Advertisement

Végül némi morfondírozás: a környezetvédők között folyamatos a pánik a globális felmelegedéstől. Én egyre inkább hajlok arra, hogy indokolatlanul. Valószínűleg emelkedni fog az átlaghőmérséklet 1-2 fokkal, ahogy a tengerszint is 1 méterrel, talán valamivel többel is. Korall szigeteket és alacsonyabban fekvő városokat fog elmosni, költözésre bírni, lesznek elsivatagosodó területek, és gyakrabban önt el minket az árvíz. Milliókat, tízmilliókat érint majd súlyosan és százmilliókat kellemetlenül.

De ez akkor sem világválság. Nem a civilizáció és nem a föld ökoszisztémájának vége, nem apokalipszis.