Van egy unokahúgom, egy keresztlányom és még vagy féltucat kiskorú ördögfióka a rokoni körben. Mindegyik gyerek akkora plüssállat gyűjtemény közepén él, ami a gyerekszoba felét magáévá teszi. A benzinkúton vásárolt tíz centis last-minute basszamegelfelejtettemálljunkmeg gizmóktól a amienkleszalegnagyobb életnagyságú barnamedvéig. Mutasd milyen plüsszart viszel a gyereknek, megmondom ki vagy.

Én egyetlen méteres medve kivételével (elsőre) nem vettem ilyet, pedig alkalom és kísértés bőven volt az elmúlt években. Naná, hogy ez a legkényelmesebb ajándék a világon, de mióta először kiszúrtam a szülők elfojtott sikolyba dermedt műmosolyát, inkább rászánok egy félórát valami értelmesebb megoldásra.

A figyelmetlenség és a sietség persze sosem fog kihalni, az áruház gyerekpolcainak felét a civilizáció utolsó napjáig cuki plüssszarok foglalják majd el. Fele noname kínai, fele a disney merchandisig méregdrága micimackói. És itt elérkeztem a kérdéshez, ami évek óta megválaszolatlan. Ha már mindenképpen ilyen izékkel tömjük tele barátaink gyerekszobáját

Miért nincsenek a magyar mesefilmek figurái a polcokon?

Advertisement

A rajzfilmcsatornák ma is vetítik őket, youtube-on amúgy is fenn van az összes, a szülők pedig ezen nőttek fel. Biztos vagyok benne, hogy a huszadik egyenkutya, és a tizedik disney szar helyett, legalább ők boldogabbak lennének Vuktól, vizipóktól és a többiektől. Bubó doktorról nem is beszélve, vagy két tucat zseniális figura van benne, egy penge csőrmestert még én se dugnék a szekrény mélyére. A potenciális ajándékozottak száma, tehát a piac nagysága rögtön bővül is egy nagyot.

Gondolom a figurák jogai össze vissza, több jogtulajdonos kezében, szekrényében hevernek parlagon, de még így sem tudom elhinni, hogy ebben senki sem látta meg a lehetőséget.