forrás: telegraph.co.uk

A külkereskedelmi számok meghatározzák a tárgyalási pozíciókat. Az Egyesült Királyságnak nagyobb szüksége van az EU-ra, mint fordítva. Ehhez hozzájönnek a politikai megfontolások: egyetlen EU ország sem érdekelt abban, hogy a királyság megkapja az előnyöket és megszabaduljon a hátrányaitól, ráadásul ez még bátorítaná is a kilépéssel kacérkodókat.

A következő két évet megeszi a bizonytalanság. A beruházásokat elhalasztják, a gazdasági növekedés valószínűleg erősen visszaesik. Ez hatványozottan igaz lesz addig, amíg nem dől el, hogy a toryk EU barát, vagy kilépés párti szárnya ragadja magához a hatalmat.

A kilépés feltételeinek kiforrása lassan csökkenti a bizonytalanságot, de a piaci reakció leginkább attól függ majd, hogy a lehetséges két végpont között merre tendálnak a tárgyalások.

1.) ha a brit vezetés a konzervatív eu barát szárnyból kerül ki, ha józanok maradnak, akkor a kilépés gyakorlatilag jelképes lesz, a támogatásokat más jogcímen fizetik, de változatlan arányban, a joganyagot a norvég mintához hasonlóan veszik át (ill. gyakorlatilag átcímkézik). Néhány gazdaságilag mellékes, de szimbolikus kérdésben az EU valószínűleg engedni fog (lásd: brit halászati kvóta). Business back to usual, de a kilépés támogatói drámaian csalódottak lesznek, a társadalmi feszültségekből semmi sem oldódik.

Advertisement

2.) A konzervatívok EU ellenes szárnya kerül hatalomra, már csak bizonyítási és legitimációs vágyból is belemennek az adok-kapok-ba. Az alaphelyzet miatt az éles törés hangos és akár a bizonytalanságnál is pusztítóbb lehet. A britek ebben az esetben tippem szerint egy 8-10 évig is elhúzódó válságra számíthatnak, egész egyszerűen azért, mert a kilépés negatív hatásai a tényleges szakítás után még évekig blokkolják majd a kibontakozást. Az esetleges szabadabb és saját magukra szabott jogi kereteken kinőtt új gazdasági löketnek is évekre van szüksége. Mellékágon a királyságból Anglia lehet, esetleg unióban Wales-el, és itt még Skócia az egyszerűbb eset, mert a maradásra szavazó Észak-Írországban a függetlenségpárti Írek új indokot kaptak, ami simán elvezethet az észak-ír béke borulásához, mert egy jó vallásháborúra mindig szükség van.

A magyar sajtóban még nem emelték ki, de a kilépés legerősebb támogatói a labour szavazó régiók voltak. Ezek a szavazók most még csak egyetlen kérdésben döntöttek a pártjuk hivatalos álláspontjával szemben, de a szakadás azzal fenyegeti a munkáspártot, hogy elveszíti a bázisát, és Birmingham Borsod sorsára jut. De nem csak a magyar párhuzam figyelemre méltó, az USA lemaradó régiói is szinte ugyanakkor pártolnak el a baloldaltól egy antielitista populista kedvéért. A kihaltnak hitt munkásosztályról kiderült, hogy él, és már nem olyan színvonalon, amiért hajlandó csendben maradni. A lázadás az elitet célozza, és a globalizáció negatív következményeiből fakad.

Advertisement

A nyugati politikai mezőket újraosztják. Érdemes figyelni!