Egy tűrhetően sikerült nyár három hete. Rögtön az első, ami valójában az utolsó: gyermekkorom óta először jártam a Balaton déli partján, Balatonfenyvesen.

A tágabb család minden tagja az északi parton, régi présházakból kinőtt szinteparasztházakban tengeti a nyarat többé kevésbé a káli (sznobmedence - remélem Szily Laci is kapott a haverjától a kerforgalomban nem kapható albumból) szélén. A balaton nekem bor, hanga, vakító parasztházak, közismert, valaha közismert és magát közismertnek gondoló, részegen óbégató művészek és “értelmiségiek”.

Rejtvény: vajon melyik színész hajtott bele a szőlőbe betyáros lendülettel terepjáróján, aki aztán másnap reggel egy szál faszban véreres szemekkel kopogtatott a traktrorosnál és később a mentési munkálatokat is ugyanebben a felszerelésben vezényelte le.

Nem csoda: alig titkoltan vallom az északiak dölyfös lenézését: a déli part egyetlen előnye, hogy onnan látszik az északi.

Balatonfenyvesről a döglött angolnák tengerén, a kopott szot üdülőn és a gyerekként is idegesítően hosszú gyalogláson túl a mélyvízért nem emlékeztem semmire. Pedig!!!

Advertisement

Azt még némi kárörömmel vettem tudomásul, hogy a fenyvesi szabadstrand panorámája gyakorlatilag bármely bankvezér tihanyi villájának kilátását porig alázza és minden kormányközeli nagyvállalkozó dühös vakaródzásba kezdene, ha onnan látná a Keszthely fölött kéjes giccsel lebukó napot.

Advertisement

De fenyves ennél sokkal több! Fenyves talán a leghangosabb kommunista ellenes kiáltvány 56 után (időben és minőségben is)! Azok a nevetségesen kis kertekben felhúzott szorosan egymás mellett guggolva szaró kis nyaralók olyan dacos kiállás a magántulajdon mellett; bassza meg a téeszét kedves pártitkár elvtárs, aminél erősebbet elképzelni sem tudok. Ennél erősebbet a komcsik talán nem is engedtek volna.

Ez a csendes kleineabermeine ráadásul most is virágzik. Gondolhatnánk, tán az anyagi lehetőségek miatt, de akkor ugyan miért építettek tele a pöcsöm kerteket az utolsó tujáig kitöltő “luxusnyaralókkal” 80-as évektől a mai napig? Hogyan birkózik meg a pesti ügyvéd és zöldséges terepjárója a precízen Ladára tervezett gépkocsibeállóval?

Advertisement

Jöjjön a retro és kortárs kalandozás képekben. Minden lehetséges stílusban!

Advertisement

A kezdet, vagy talán még azelőtt: kis ház, spalettával és meglepően nagy kerttel (azaz a szokásos fele).

Advertisement

Sorház. A nyaralók 5x4 méter, a kert 5x7. Terasz 4 főre, és egy kukára. A kertben egy hortenzia, és a gondos nyírás ellenére is felelőtlenül, 4db tuja. A privát szféra megoldva. A 2 db sorházban (kétoldalasan) összesen 40 nyaraló.

Advertisement

A kétségtelen 60-as évek, az azbesztpala nagyvonalú felhasználással.

Advertisement

A legkevésbé sem átvitt értelemben vett kubizmus, szikár terméskő és horganyzott hullámlemez burkolattal. Születésekor elég menő lehetett, és még most is az lenne, némi restaurálás után.

Advertisement

Valahol a 80-as években járunk, a balatonfelvidéki parasztromantika már áthajózott a déli partra, néhány tonna vörös kővel egyetemben. A nádvágók reneszánsza is ekkor borítja be 100% természetes alapanyaggal az azbesztpala tetőket.

Advertisement

A kiskertek Esterházy Miklósa a 90-es évek közepe táján esetleg a 2000-es évek elején építette fel a fenyvesi verszájt. A parafrázis szinte tökéletes, az emeletre vezető kényszerlépcső arisztokrata játékká nemesül, a térhasználat példás: az előkert maximális, a ház mögött oldalazva lehet közlekedni. Kiemelendő a házzal tökéletesen harmonizáló kertibútor.

Advertisement

Ezzel szinte egy időben, pár utcával odébb újraértelmezik a kontyos ház fogalmát. Kanadai zsindellyel, és a boltív alatt tátogó szekcionált garázskapuval.

Advertisement

A 2000-es évek második felét a régészek könnyed biztonsággal fogják beazonosítani a házfalakra kelletlenül felhányt horvát ill. német palakövekről. A biztosítékszekrényt felzabáló kőcet biblikus szimbolikája ezt kiemeli az átlagból.

Advertisement

Az átlagemberek a kortárs (és modern) építészek jelentős részével ellentétben tudják, hogy a falak textúrája, legyen az a leggagyibb műkő, elviselhetőbbé teszi az unalmas bauhaus utánérzést is. A tudás persze nem garancia a sikerre.

Advertisement

Ahol kóracél kolbászból van a kerítés. Is.

Advertisement

Kedvencem a funkcionálisan (nem véd, nem árnyékol semmitől) teljességgel hasznavehetetlen, gerendákból hajtogatott kerti spanyolfal. A házikó kubusát viszont kellemesen oldja.

Egyetek hekket, hogy jobb legyen a kedved /ismeretlen művész a strandon/