Az elmúlt években a halomnyi dilim egyike a kertészkedés lett. A családban ez nem példátlan a férfiak között, sőt egyesek ezt nálam több nagyságrenddel komolyabban is űzték. Egyikükről arborétumot neveztek el pl. Az én dilimhez persze nem sok közük van, valószínűleg csak a túlzásba vitt legózás és természet mánia csapódott ki egyszerre ilyenformán, de ez most már lényegtelen.

A lényeg az, ha a neten keresztül a Sonora sivatag eldugottabb zugának legritkább növényéről is precíz leírást találsz, és pár dollárért a magjait is megrendelheted, a lehetőségeid a kertben gyakorlatilag végtelenek.

Lehet az a Kiskunság homoksivatagában, amit havonta egyszer látogatsz meg, találsz olyan virágot, ami ezt elviseli. Betakarhatja a kertet egy bálna méretű szilfa, találsz olyan gyümölcsöt, ami a legsötétebb árnyékban is megterem. Ha okosan legózol, döbbenetesen szép és változatos kertet rakhatsz össze, amivel még törődni sem kell különösebben, ha az elemei megtalálták a helyüket.

A gondatlanság, legyünk őszinték; lustaság nem elhanyagolható tényező a kertben. Nem feltétlenül jellemhiba, néha csak állapot. Munka, magánélet és a többi dili mellett egyszerűen képtelenség egy változatos kertet rendben és életben tartani, ha nem a helyhez igazítva ülteted tele. Ehhez pedig elég gyakran kell egzotikus növényekhez nyúlni. Persze tudom, ez meglehetősen technokrata és globalista kertészeti okoskodás, de ha azokra a töménytelen dísz és haszonnövényre gondolok, melyek az évszázadok folyamán a tájaink és az életünk fontos részeivé lettek, bevallom nem érzem problémásnak. Ha egy növény túlságosan jól érzi magát, és túllép a kert határain, azt kíméletlenül eltüntetem.

Advertisement

A blogon tehát olykor árnyékban termő furcsa gyümölcsök, hónapokon át virágzó igénytelen évelők, rejtélyes brazil fekete föld, vagy a római komposztálási szokások is szembejönnek majd.

Üknagyapám gondolom kiválóan szórakozna botcsinálta próbálkozásaimon, de a lehetőségeimért közben azért irigyelne is kicsit.